Versek, idézetek, dalszövegek

  Várj reám, s én megjövök, 
hogyha vársz nagyon, 
várj reám, ha sárga köd 
őszi búja nyom; 
várj, ha havat hord a szél, 
várj, ha tűz a nap, 
várj, ha nem is jön levél 
innen néhanap; 
várj, ha nem vár senkit ott 
haza senki már, 
s ha nógat is bárki, hogy 
nem kell várni már. 

Várj reám, s én megjövök. 
Fordulj daccal el, 
ha álltatják ösztönöd, 
hogy: feledni kell... 
ha lemondtak rólam már 
apám s lányom is, 
s jóbarát már egy se vár-- 
...szinte látom is: 
borral búsul a pohár, 
s könnyet ejt szemük, 
rám gondolva. De te várj 
s ne igyál velük. 

Várj reám! Ó átkelek 
minden vészen én. 
Aki nem várt, rám nevet: 
"Szerencsés legény". 
Nem tudhatja senki sem, 
te meg én csupán, 
hogy te jártál ott velem 
öldöklő csatán, 
s te mentettél meg, de hogy ? 
Egyszerű titok: 
várni tudtál rám, ahogy 
senki sem tudott.